A következő szösszenet főszereplője nem kötődik szeretett VI. kerületemhez, mégcsak Budapesthez sem, egyszerűen csak akció-reakció jellegű történés volt, legalábbis részemről egy újabb igazságosztó kategória elkezdődött.

Minap sétáltam ebédelni (a Főzelékbe, nem a Goába) az Andrássy úton, így elhaladtam a Párizsi Nagyáruház malteresgépei és munkásai mellett is, akik nem mellesleg sokszor (járok arra eleget) teljesen elállják a széles járdát, sörrel (!!) a kezükben, pásztázva a járókelőket. Az egyik malterfejű kipécézett engem (vékony vagyok, sminkeletlen, hajam festetlen, hátul összekötve, ujjas, nem kivágott poló és egy bokáig érő szoknya volt rajtam, egyáltalán nem hivalkodó színekben, mindamellett fontos információ még, hogy alig van mellem), és valami olyasmit szólt, jó hangosan, hogy "cukibaba, jó a segged, hovamész, ne kövesselek?", mintha meg sem hallottam volna, ahogy a bicikliút felé kerülve próbáltam magam átpréselni a "dolgos" legények hadán, nem volt neki elég, mert kollégái kellő közönséget nyújtottak neki, kb azzal folytatta, hogy "nézz má' rám, nem harapok, mást szeretnék, bébi", mire én megfordultam, a szemébe néztem, és a középső ujjammal jutalmaztam az ismerkedés eredményességét.

Erre elkezdett torkaszakadtából üvölteni, zengett az utca, hallani már nemhallottam, de a hangnem kifejezetten fenyegető volt, obszcén szavakkal tuningolva. Visszafelé más járdát választottam, de még most is meg vagyok róla győződve, hogy minimum helyesen cselekedtem, csak sajnos nem voltam elég bátor. A következők miatt, amit ezentúl gondolkodás nálkül megteszek, még akkor is, ha sietek valahová:

- megállok, visszamegyek, és szólok, hogy kérjen elnézést, vagy hívja ki hozzám a felettesét (tegyük fel, hogy ő egy olyan ember, aki ha már odaszart az asztalra, nem eszi meg);
- és tegyük fel, nem is hívja ki a felettesét, mert cikinek érzi, akkor elindulok befelé;
- nyilván testi erő(főlény)vel nem kérnek belőlem, és tovább fenyegetőznek (muhaha);
- közlöm: addig maradok, míg egy felelősével nem beszélhetek - tehát a felelős előbb-utóbb előkerül;
- elsorolom neki, hogy az alkalmazásában levő ember munkaidőben mivel sértett meg engem, + tegező viszonyban, ami már önmagában kérdéses, tehát kérjen elnézést az összes tanú jelenlétében (malteragyú kollégái);
- ha ezt nem teszi meg, beígérek egy nyilvánosság előtti sértegetésért járó feljelentést az építtető cég ellen, kérem a nevét és a tanúkét is;
- tehát bocsánatot fog kérni, én pedig emelt fővel távozom.

Odamegyek, mert fényes nappal, forgalmas belvárosban nem fog megverni. Ha mégis, még nagyobb nyilvánosságot kap az ügyem (mégegy muhaha). Ha tovább sérteget, az csak neki rossz, jegyzetelem a szavait, a felügyelője mindet vissza fogja hallani tőlem. Az erkölcs és a törvény is mellettem áll, és nem szereném többé napokig szarul lenni amiatt, hogy nem védtem meg magamat egy lealacsonyító verbális erőszak után.És talán ő is meggondolja, mivel tölti a lézengő idejét a jövőben. Még egy olyan dolog, ami férfiakkal sajnos nem történik meg. Pedig ez még csak verbális.